Barlangrajzok, szakóca, mamutok és az asszonyát bunkóval leütő és úgy a barlangjába cipelő ősember képe lebegett a szemem előtt, amikor először hallottam a szegedi ősember-kiállításról. De milyen is lehetett volna az őskori életem-párja? Háááát, mai szemmel nem épp a zsánerem, de ízlések és pofonok.

A Móra Ferenc Múzeumban mindent felsorakoztattak, hogy a mai internet-csemeték számára is élvezetessé tegyék az "Egyszer volt .... az ősember" tárlatot. A bejáratnál azonnal felpattanhatnak Frédi és Béni a két kőkorszaki szaki (subidubidúúúúúúúúú) kocsijába, amivel akár el is lehetne indulni, ha biztonsági okok miatt ki nem ékelik a kerekét - pedig hogy néznének, ha ezzel végighajtanánk a Stefánián!

Építettek egy száz méteres barlangot (bent a múzeumban!), ahol barlangrajzok és csont- és koponyamásolatok valamint hozzájuk tartozó fejrekonstrukciók fogadnak (itt szembesülhetünk vele, hogyan is néznénk ki, ha az őskorban élnénk). A legértékesebb rekonstrukció a Rudapithecusé, azaz Rudié, a rudabányai előemberé.

Eredeti csontokat is láthatunk: mamutét, gyapjas orrszarvúét, barlangi hiénáét és ősbölényét. Az igazi csontokra nagyon vigyázni kell: a föld alatt néhány millió évig is kibírják, viszont ha kikerülnek a napvilágra, akár pár év alatt széteshetnek. Ráadásul azt is megtudhatjuk, hogy a csontok elállnak a földben, viszont a szaru gyorsan elbomlik. A laikus innen ismerheti fel például a gyapjas orrszarvú koponyájáról, hogy eredeti: épp a szarv hiányzik róla. De a legérdekesebb a barlangi medve péniszcsontja - első ránézésre úgy néz ki, mint egy szárnyvég-csont. Sajnos ez sem segített rajta a túlélésben, kihalt, mint a mamut vagy a kardfogú tigris. A méreteikről azonban képet kaphatunk a falra festett alakjukból: nem szeretnék velük találkozni a Tisza-parton...

Azon sosem gondolkodtam el - tősgyökeres alföldiként -, hogy ahol nem volt barlang, ott hol laktak az ősemberek?! Gyakorlatilag kempingeztek. A tárlaton egy mezolit, azaz középső kőkorszaki ház rekonstrukcióját is bemutatják: a Jászságban feltárt eredeti alapján elkészített, bőrrel lefedett sátrat és tűzhelymaradványt. 

Ebben a kiállításban az a legjobb, hogy nem csak bámészkodni kell, sőt! Fogdoshatunk, tapogathatunk, kipróbálhatunk. Például az ásatást. Szerszámokkal kutathatunk csontok után a földben és mint valami kirakósnál megkereshetjük a csontok helyét a padlóra festett csontvázon. Bebújhatunk az ősember sátrába is, de a legérdekesebb a "szakócagyár". Először is kiderül, hogy nem ment csak úgy hipp-hopp a kőszerszámok előállítása, kb. 3-4 millió évbe telt mire kicsit jobban ment a pattintás. A töriórán azért erre nem tértünk ki annak idején ennyire részletesen, úgy voltunk vele, mint a mai gyerekek a jégkorszakkal: 3 óra alatt letudhatjuk a fagyást és az olvadást is a Jégkorszakkal. Itt rácsodálkozhatunk arra is, mennyi selejt keletkezett, mire sikerült egy épkézláb szerszámot elkészíteni.

A gyerekek ugyan elbohóckodnak az ősöket felvonultató képsoron, de belenézek a homo sapiens tükrébe és saját arcképemet bámulva arra gondolok: húszmillió év eltelt - mennyi lehet még hátra?

Az ősember-kiállítást a nagy érdeklődésre való tekintettel októberig meghosszabbították!