Alföldi ebéd, betyáros hangulatban: az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tőszomszédságában, a Szeri csárdában jártunk, ahol nemcsak a magyar gasztronómiai hagyományokat, Rózsa Sándor szellemét is megidéztük.
A nemrég felújított csárdába lépve visszatér az Emlékparkhoz tartozó Skanzen hangulata, mely a korhű berendezésnek köszönhető: első pillanatban inkább betyármúzeumban éreztem magam. Nem tévedtem nagyot: a berendezés, a falon lógó betyárportrék, a hozzájuk tartozó életrajzok, történetek a szegedi múzeum munkatársainak hozzáértését dicsérik. A falakon lógó használati tárgyak: puskák, disznóláb-pisztolyok, pásztorkellékek, a fogason a kalapok, öltözetek mind a XIX. század elejére repítenek vissza bennünket. A középpontban természetesen a betyárkirály, Rózsa Sándor leghíresebb ábrázolásával, és a neki tulajdonított szállóigével: „Ha mögmondtam, hát mögmondtam!”
A gasztronómiai munka azonban már az új kor kihívásainak megfelelően épül, Zsurka Péter irányításával, aki Szegedről jár ki nap mint nap. Már a családja is bekapcsolódott a munkába: édesapja készíti a savanyított zöldségeket (mely a környék egyik gasztronómiai nevezetessége).
Az étlap szezonálisan változik. Természetesen nem maradnak le róla a tradicionális fogások, de igyekeznek mindent helyi, friss alapanyagokból, egészséges, korszerű módon elkészíteni. Nyáron minden nap megrakják a kemencéket, de sokféle grillen sült húst, halat és zöldséget kínálnak.
Fogadnak csoportokat is: ottjártunkkor épp kalácsot sütöttek másnap reggelire kisiskolás osztálykirándulóknak, akiket ezen kívül kakaóval vártak.
Mi maradtunk a „betyáros” menünél: betyáros ragulevest ettünk és egy fatálat szeri cigánypecsenyével, kakukkfüves tejben pácolt, grillezett csirkemellel és csongrádi töltött tekerccsel megrakva, frissen sült zöldségekkel – a házigazda ajánlása alapján. Nem bántuk meg!Bezselics Ildikó