Többször is repültem a 10 hét során, de most nyílt először alkalmam arra, hogy repülőgépet vezessek. Egy Falke SF 25 típusú motoros vitorlázórepülőt vezettem. Természetesen egy tapasztalt pilóta: Mráz András segítségével. A felszállás előtt szimulátoron gyakoroltam, utána pedig a magasban is kipróbálhattam, hogy hogyan is kell mozgatni egy vasmadarat.
Őt vezettem. :)
A vezetés technikailag nem sokban tért el a szimulátortól. Inkább csak látványban és érzésben, de abban nagyon! A táj gyönyörű és igazi adrenalint is először repülés közben éreztem, szerintem. Teljesen más élmény, mint bármilyen más járművet vezetni. A kedvencem a "hullámvasút" volt. Amikor is fel és le irányítjuk a gépet közvetlenül egymás után. Az érzést leginkább így tudnám leírni: eufória, lebegés, szerelem, gyomor a nyakban.
Oklevelet is kaptam. Ötös!! :)
Miután elszálltam magamtól, a csapat úgy gondolta, hogy most már ideje lenne lentebb hordanom az orrom. Úgyhogy leszálltam...méghozzá az átlagostól valamivel gyorsabban. Így történt, hogy kivetettem magam egy repülőgépből 3000 méter magasról. Tandemugrás. A hátamra vettem egy nálam sokkal tapasztaltabb alanyt is, aki az ernyőt kezelte és biztonságérzetet adott. Így kb. 2-3 perc alatt érhettem földet.
Azt hiszem a legextrémebb élmény eddigi életemben, hogy 1500 métert zuhantam 40 másodperc alatt gyönyörű időben, meseszép kilátással. Nem tudtam elképzelni sosem, de ez a szabadesés! Hogy milyen érzés? Nem tudom szavakba foglalni, annyira eszeveszett és ADRENALIN!! Az ernyő nyitáskor ez a pörgés megszűnt és nyugalom áradat váltotta fel. Hihetetlen béke érzés ült rajtam egész délután, csak mosolyogtam és ezt éreztem: MÉG! MÉG! MÉG!